Szív és rang

Egy lakáj, aki pontosan tudja, hol a helye. Egy bárókisasszony, aki nem hajlandó ott maradni, ahová mások szánják. És egy ocsmány szájú ara papagáj, aki eltökélte, hogy mindkettejüket tönkreteszi.

Frank Franklin a Duke Street-i árvaház mélyéről küzdötte fel magát egy bárói ház fényes termeibe — fogadott lelenc családjából elsőként jutott ilyen előkelő álláshoz. Egyetlen hiba nemcsak a megélhetésébe kerülne. Minden olyan árvának is bezárná az ajtót, aki egyszer az ő nyomdokaiba léphetne. Frank ismeri a szabályokat. Tudja, hol a helye. Aztán találkozik vele — és a gondosan felépített határok repedezni kezdenek.

Clara Eberhardnak épp ragyognia kellene első társasági szezonjában, tisztességes kérőt találnia, és büszkévé tennie frissen rangra emelt családját. Ehelyett Scarlet kapitánnyal bajlódik — egy skarlátvörös ara papagájjal, akinek a szókincse egy kikötői matrózé, a pusztítása pedig felér egy ágyúlövéssel — miközben anyja terveket sző, apja a klubjában bujkál, és egyetlen várt névjegykártya sem érkezik meg. Amikor a madár kiszabadul a bálterembe, két parókát cafatokra tép, és a teljes előkelő társaság előtt káromkodásokkal tölti meg a levegőt, Clara szezonja nem egyszerűen megbicsaklik. Látványosan romba dől. Az egyetlen, aki a segítségére siet, nem úriember — hanem a tiltott lakáj, meleg barna szemekkel és olyan biztos karral, amely túlságosan is helyesnek érződik.

Elcsent pillanatok a télikertben. Egy rangbéli szakadék, amely aligha lehetne mélyebb. Egy csók, amelyet egyikük sem vonhat vissza. Vajon Clara és Franklin képes ellenállni annak, ami köztük ébred, mielőtt a rossz ember lép be azon az üvegajtón — és mindent elpusztít, amiért mindketten olyan keményen megküzdöttek?